Második fejezet - Nem akarom ezt...

Baekhyun

Nem kellett csalódnom anyában, hisz rengeteg ötlettel állt elő, de mindegyik kissé elavult vagy filmbéli. Persze, a filmek, regények, képek sok embert megihletnek, de én nem ilyen vagyok. Mindig szerettem szemtől-szembe intézni a problémáim az emberekkel, de ezesetben nem így van. Nem mondhatom meg Minhónak, hogy a barátnője egy álnok fruska, aki csak kihasználja, de ennek tetejébe még meg is csalja fűvel-fával, csak épp őt nézi bokornak. Lehet, hogy ez először érthetetlen, de kezdjük az elejétől.

Tiffany lassan egy éve a bátyám barátnője. Minho nagyon szerelmes a barátnőjébe, de a lány nem és erre a kijelentésre az életemet is feltenném. Ahogy mondtam, Hwang kisasszony – ismertebb nevén szipirtyó – megcsalja Minhót fűvel-fával, de komolyan. Tiffanynak mindegy, hogy alacsony, magas vagy kövér, csontos csak gazdag legyen. Aranyásó ribanc! Oh, és nem mellesleg sosem feküdt le a bátyámmal, ezért mondtam, hogy őt bokornak nézi. Természetesen Minho azt hiszi, szűz a lány és ezért nem akarja még az együttlétet, de kérem szépen, csak rá kell nézni.

Ahh… mindegy nem érdekel a hülye kapcsolatuk, de nem panaszkodhat nekem Minho, ha valami gondja van, mert elegem van a sok kapcsolati problémákból, amiket elregélt. Eldöntöttük anyával, hogy mit fogunk tenni, de megbeszéltük, hogy még várunk vele pár napot és aztán szállunk csak harcba. Isten azért teremtette az embert, hogy harcoljon, de aki nem harcol, az elbukik, de Hwangnak esélye sincs ellenünk.

Este hét volt, és hiába koncentráltam a tv-re, egyszerűen nem ment a folytonos agyalástól. Kikapcsolva a készülékét húztam magamra takaróm, majd elfeküdve ágyamon hunytam le pilláim. Nagyot szusszanva nyugtattam lelkemet, majd elmosolyodva kényelembe helyeztem magam, de az ajtó halk nyikorgása egyből megzavarta minden tettem.

- Baekhyun-ah! - Tiffany. Nem fordultam meg, csak feküdtem tovább morgolódva kicsit, majd fejem a puha párnába nyomtam nagy erővel.

- Ch… Buzikám, neked nem jó az sem, ha kedveskedni akarok, vagy mi van?- szemeim egyből kipattantak a közelről, jövő roppant idegesítő hang hallatán.

- Vegyél egy száznyolcvan fokos fordulatot, majd húzz a picsába - morogtam neki már-már forrva a dühtől. Nem értem, kinek gondolja magát ez a liba. Mi az, hogy 'buzikám'?! Ha meleg lennék – ami tuti fix –, akkor sem lenne beleszólása, sem joga, hogy ezzel szekírozzon.

- Hogy lehetsz ilyen a Noonáddal? Jobb lesz, ha viselkedsz vagy szakítok Minhóval – mosolyogva ejtett ki minden egyes szót, majd leült az ágyamra, mire felültem és egyenesen szemeibe tekintve fintorodtam el, hogy jól láthassa.

- Olyan gyönyörű vagy Baekhyun-ah – jobb kezét felemelve simította tenyerét arcomra, amit egyből el is taszítottam, mire Ő rosszallóan szisszent fel fejcsóválva. – Minden kis buzi ilyen szép, mint te? Tudod, egy estére azért kipróbálhatnád magad férfiként – mosolyogva döntötte oldalra fejét, majd ajkait megnyalva várt válaszomra. Mégis miért mondja azt, hogy férfiként? Férfi vagyok!

- Undorító vagy... - enyhe fintorra húzódott arcom. – Jobb lesz, ha eltakarodsz innen, mert mindig is nagy álmom volt, hogy szájba vágjak egy kurvát – féloldalas mosolyt eresztettem meg, majd kikászálódtam az ágyamból egy gyors mozdulattal, végül a lány karját erősen tartva vonszoltam az ajtó felé. Egy szót sem szólt, csak követett, majd mikor kitárom az ajtót, erősen hasba vágott, és távozott. Nem fájt nagyon, hisz volt részem már nagyobb fájdalomban is. Hiába diktálja az agyam, hogy ideje lenne megleckéztetni, tudom, hogy nem tehetem.

- Baekhyun, gyere enni! – anya hangjára sikerült elmosolyodnom, majd elindultam a konyhába. Természetesen az az álnok, szutyok nőszemély is velünk vacsorázott, nemhogy haza ment volna, de bátyám kifejezettel örült és örül is társaságának mindig. Tiffany negédesen mosolygott folyton bátyámra, aki viszonozta is a gesztust. Undorodom.

- Köszönöm a vacsorát, távoznék az asztaltól - felálltam, majd egy hamis mosollyal az arcomon meghajoltam.

- Fiam, holnap este vacsorára hívtam a főnököm és a családját, a megjelenésedre számítok. Ami téged illet Minho, a tiedre is, de Tiffany, sajnálom, te nem lehetsz itt – a mondata végére szigorúan a lányra tekintett, nekem erre egy elégedett mosoly kúszott arcomra. Ki nevet a végén? Még jó, hogy én!

- Igen, uram - bólintott egyet majd lehajtotta fejét. Félős liba. Nem értem ilyenkor miért nem olyan nagy az arca.

- Itt leszek, amúgy sem tudnék hol ellébecolni – mosolyogva csóváltam meg fejem, majd újabb meghajlás után távoztam.

- Pimasz kölyök! – apa mosolygós hangjára még én is elvigyorodtam.

- Ne kiabálj, feljelentenek a szomszédok csendháborításért! – visszakiáltva röhögtem el magam, majd magamra zártam a szobaajtót. Törölközőm felkapva indultam meg fürdőmbe, hogy a mai nap folyamán valami értelmeset is csináljak. Ruháim leszenvedése után a zuhanykabinba állva engedtem meg a vizet, amit be is állítottam a megfelelő hőmérsékletre. Lassan, gyengéden érintett minden egyes csepp, majd testemen végigkacskaringózva durván találkozott a zuhanykabin padlójával, majd a lefolyóban örökre eltűnt. Az elmúlás mindenhol ott van. Ahh... Már megint miről beszélek itt?!

Gyors, kapkodó mozdulattal nyúltam a fekete tusfürdős tubus után, majd tenyerembe nyomva a zselés állagú maszlagot végigdörzsöltem egész testem, amint ezzel végeztem, leöblítettem testem, majd kiszálltam a kabinból. Törölközővel a derekamon cammogtam szobámba, ahol magamra is kaptam pizsamám, majd telefonom után nyúlva tekintettem meg a kapott üzenetet, ami ott villogott már-már kibökve szemem.

Bátyó

Ma nem alszom otthon, így ne is keress, de holnap mindent elmesélek. Ne haragudj, Baekhyun-ah! Szeretlek! Aludj jól ❤

 20:11

Hh... igen. Ma kedd volt és ez a mi közös napunk szokott lenni, mármint az este. Ilyenkor egy nagy tál popcornnal, csokival és chips-szel szoktunk beülni az ágyba és természetesen az elmaradhatatlan kólával. Ezeken az estéken hajnalig filmeket szoktunk nézni, de úgy látszik ide is befurakodott Tiffany. Nagyot sóhajtva tártam ki az ajtóm, majd a konyhába leballagva a hűtőből kivettem egy doboz fagyit és egy tábla csokit, majd a szekrényből egy zacskó chips-et.

- Minho elment a barátnőjével - apa hangját hallva nagy sóhaj szökött ki ajkaim közül.

- Tudom, írt egy üzenetet – magam elé motyogva indultam a konyha bejárata felé, még küldve apa felé egy hamiskás mosolyt.

- Ne haragudj rá annyira, nem ő tehet róla – vigasztalóan megsimogatta hátam, majd lágyan rám mosolygott.

- De részben igen – megvonva vállam indultam meg szobámba, de még elcsíptem apa lemondó sóhaját. Nem érdekelt. Mármint érdekel nagyon is, de nem tudok ellene mit kezdeni. Részben megértettem bátyám, hisz a szerelem elvakítja az embert, legalábbis ezt olvastam valahol az interneten. Nem értem, minek kell neki szerelem. Nem látja az igazságot és... és amit írtak, azok a hülye pillangók a gyomrodban, mikor meglátod, meg sok hülyeség. Úristen. Ki akarja ezt? Csak a hülyék. Mindegy is. Ideje kikapcsolódni kicsit.

Minhóval vagy nélküle, de még ma megnézem a Master's Sun-t. Már terveztük pár hete, hogy együtt megnézzük, de ha ő nem akkor én. Nem hittem, sőt biztos voltam benne, hogy nem tudom az összes részt megnézni, de legalább belekezdtem.

Betakaróztam, majd körém helyeztem a behozott nasit, és a polcról elvettem a már megkezdett kólát és azt is magam mellé tettem, majd az ölembe helyeztem a laptopom és elindítottam a sorozat első részét. A részek egymás után következtek, majd hajnali három körül szemeim leragadni készültek, így minden zavaró tényezőt elrakva a közelemből bújtam a meleg takaróm alá teljesen.

*

- Baekhyun… Baek, kelj fel! – halk hangok zavartak fel álmomból, mire pilláim lassan nyitogatni kezdtem, de ekkor hangos zajjal húzódott el a sötétítőfüggöny. Imádom a napfényt, főleg, mikor lágyan cirógatja arcom minden egyes szegletét, de most valahogy borzalmasan esett szemeimnek. Nagyot nyöszörögve húztam fejemre takaróm, majd oldalamra fordultam, az ablakkal háttal, hogy véletlenül se érjen a fény.

- Na, Byun Baekhyun, azonnal kelj fel! – egy erős rántással került le rólam a takaró, majd kinyitva szemeim tekintettem körbe az egész szobán.

- Mi a francot keresel itt? - Minhóra meredve ejtettem vissza fejem a puha párnára, majd hajamba túrtam és úgy ültem újra fel.

- Kedves fogadtatás, de számítottam erre – mosolyogva közölte velem mindezt, majd a kezében tartott takarómat az ágyra helyezte.

- Fogd be és menj ki! - mutattam az ajtóra összevont szemöldökkel.

- Már délután egy van, szóval itt az idő, hogy felemeld a formás kis segged, öcsi, és hanyagold a hisztit, vagy seggbe rúglak - mutatóujjával felém bökött, majd egy egyszerű mozdulattal fogta magát és távozott a helyiségből. Lehet, hogy kicsit felhúztam, de valahogy nem igazán érdekelt a dolog. Ő volt a hibás. Mindent és mindenkit leszarva koncentrált a ribancára.

- Byun Baekhyun, azonnal gyere le! – anya vészjósló hangját hallva még az ütő is megállt bennem, majd kipattantam az ágyból, és gyors léptekkel haladtam a nappali felé. Belépve kérdőn tekintettem anyámra, aki nagyot sóhajtva mért végig.

- Hétre jönnek a vendégek, szóval kérlek, gyere, segíts megfőzni, majd utána mehetsz öltözni – mosolyogva közölte ezt velem, majd egy „igen” után nagyot ásítva készültem vissza szobámba, hogy felöltözzek.

Magamra aggatva ruháim szaladtam le vissza és azonnal neki is láttunk a készülődésnek. Négy és fél óra leforgása után nekiálltunk a készülődésnek. Úgy döntöttem, hogy valamivel elegánsabb cuccot húzok fel, de nem viszem annyira túlzásba.

Egy világosabb kék farmer és egy fehér ing mellett döntöttem. Elegáns, vagyis az ing ezt a látszatot kelti, de nem viszem túlzásba, hisz farmert húzok fel. Jó ez így.

- Baek, beszélhetnénk? – megfordulva azonnal Minhóval találtam szembe magam.

- Negyed óra és itt vannak a vendégek, biztos, hogy ezt most kell? – kissé felemelve hangom tekintettem szemébe.

- Tudom, hogy haragszol, de ígérem, többé nem lesz ilyen. Ne haragudj rám, kérlek! Megbocsátasz? – mosolyogva tekintett le rám. Nagyot sóhajtva mosolyodtam el én is, majd lassan közelebb léptem és úgy öleltem magamhoz.

- Köszönöm, öcsi – hajamba motyogta szavait, mire elengedtem, majd mosolyom levakarva komoran tekintettem rá és válaszoltam feltett kérdésére.

- Nem – meglepődve tátogott, mint hal a szatyorban. Magamban morogva döntöttem az az opció mellett, hogy ideje magyarázatot adnom, ha ilyen idióta és nem volt képes levágni a dolgokat. - Minho, hidegen hagy a kapcsolatod, de a család nem. Értem én, hogy szerelmes vagy, de mi lesz, ha Ő nem lesz ott veled? – hangom egyre csak feljebb emeltem, de egy nagy sóhaj után kezeim ökölbe szorítottam és így próbáltam nyugtatni magam. – Gondolkozz egy kicsit. Eldobod a családod egy múló szerelemért, mert ez az. Te is tudod, hogy Tiffany nem lesz veled örökké. Mindegy, mit teszel, de csináld úgy, hogy mind a kettőt megtartsd, ha fontos neked ez a két dolog – a végét már magam elé motyogtam, majd elhaladtam bátyám mellett, aztán bevonultam a fürdőbe, hogy megigazítsam magam kicsit.

Nem hallottam semmit odakintről, így biztos voltam benne, hogy Minho távozott. Készülődésemből a csengő zaja zökkentett ki.

Elmosolyodva indultam meg le, ahol már a vendégek a nappaliban voltak. A lépcsőről tökéletesen ráláttam az érkezettekre, de szemem akaratlanul is megakadt a magas, fiatal vendégen, aki csak állt csendben és komoran egyhelyben. Nem akarom ezt – ez az egyetlen dolog visszhangzott fejemben miközben lefelé sétáltam.

Harcra fel.