Prológus

" Halk léptek hangja visszhangzott a kihalt folyosón. A fehér, kissé piszkos, köpenyszerű ing egészen a gyermek térdéig lelógott. A durva, vékony anyag sértette a kisfiú bőrét, mely sebekkel volt tarkítva -  láthatatlan hegek, hisz az ing mindent takart a kíváncsi szemek elől.

A fehér, kissé penészes falak az építmény régiségéről adott tanúbizonyságot. Az omladozó épület minden embert taszított, ezért a menekvés gondolata is felvethetetlen volt minden szempontból.

A gyermek halkan, már-már osonva haladt a kijárat felé, hogy újra a szabadban lehessen annyi idő eltelte után. Tudta Ő maga is, hogy rosszat cselekszik, és azt is jól tudta, hogy nem marad el az ezt követő büntetése sem. A fiúcska alig töltötte be a nyolcadik életévét, mégis sokat élt meg. Túl sokat... Szíve minden egyes lépésnél nagyot dobbant. Izgatott volt, de legbelül mérhetetlen nagy félelem uralta testét, mégis haladt egyenesen előre.

A sárgás-vöröses árnyalatú, szitáló fénysugarak beszűrődtek a félig nyitva hagyott ajtón s a falapban lévő apró lyukakon keresztül..

Egy mondat ismétlődött a lelkileg megviselt és testileg megsebzett gyermek fejében: Pár lépés...

Pár lépés a szabadság kapuja felé. Gyorsítva a tempón bírta kényszerre megfáradt, sebzett testét. Apró, megkönnyebbült, rekedt sóhaj szökött ki a gyermek cserepes, vörös és duzzadt ajkai közül. Remegő kezekkel nyúlt a kilincs felé. Megmarkolva a fémet tárta szélesre azt, majd apró, megbúvó mosollyal ajka szélén konstatálta magában, hogy kijuthat.

Épp hogy bal lába a küszöbön kívül helyezkedett el, erős karok rántották vissza az omladozó épületbe, majd hangos robajjal csapódott be előtte az ajtó. Az ismeretlen férfi mindvégig a sötét sarokban figyelte az aprócska fiú bűnös tettét.

A gyermeken eluralkodott a pánik. Kapálódzva próbált szabadulni a termetes fogva tartója kezei közül, de hiába minden tette, a férfi erősen tartotta. Könnyek lepték el az apró fiú szemeit, ezzel elhomályosítva látását. Morogva szorított a kicsiny kis csuklón a férfi, majd durván rántotta magával az egyik szobába. A fiúcska saját lábában megbotolva elvesztette egyensúlyát, majd a kemény, poros padlón találta magát. Még hallotta a zárban elforduló kulcs kattanó hangját, és ekkor értette meg a gyermek, hogy ezután a büntetése következik.

Az apró szobában éles sikolyok visszhangoztak egyre hangosabban és hangosabban...

A Nap vöröses fénye elveszett, s helyét felváltotta a Hold. "



Tizenhárom év elteltével a poros épület helyén egy nyolc emeletes szállót építettek.
Az épület semmissé lett, ahogy a benne történő cselekmények is. Egyetlen egy titok sem látott napvilágot. 

Mindössze két személy és pár szövetséges tud az Ott történtekről.